Schistosomiasis víz, Schistosoma haematobium
Tweet A Nílus mentén előkerülő múmiák felfedik, az ősrégi schistosomiasis víz technikák hogyan segíthették a vérmétely fertőzés terjedését, mely napjainkban a becslések szerint mintegy millió embert érint.
Núbiai — a mai Szudán területén lévő korábbi királyság - múmiák elemzése első alkalommal nyújt részleteket a schistosomiasis gyakoriságáról az ókori idők populációiban, és arról, a környezet emberi átalakítása azon korszakban hogyan járulhatott hozzá terjedéséhez. Az éves, vizsgált múmiák mintegy 25 százalékánál mutatták ki a Schistosoma mansoni faj jelenlétét, schistosomiasis víz általában a sokkal modernebb öntözési technikákkal hoznak kapcsolatba.
Család: Schistosomatidae Nemzetség: Schistosoma A Schistosoma haematobium, Schistosoma japonicum, és a Schistosoma mansoni 3 fő embert fertőző faj, amelyek trematódák mételyek. A mételyek vagy más néven szívóférgek Trematodalegtöbbjük kicsiny, lapított testű, levél- lándzsa- vagy körte alakú. Jellemző szerveik a szívókák, melyek segítségével kapaszkodnak meg a gazdaállat testében. A képen a vérmétely életciklusa látható: A peték a széklettel vagy a vizelettel kerülnek ki 1.
A vérmétely fertőzést olyan parazita férgek okozzák, melyek egy bizonyos édesvízi csigafajban élnek. A parazita a csigából az édesvízbe kerülhet, aztán megfertőzi azon embereket, melyek bőre kapcsolatba kerül a vízzel. A fertőzés vérszegénységet, és krónikus betegséget válthat ki, mely gátolja a növekedést és a kognitív fejlődést, károsítja a szerveket és növeli más betegségek kockázatát.
A maláriával együtt, a schistosomiasis a szociális és gazdasági szempontból legkárosabb parazitás fertőzések közé tartozik. Már a húszas években is találtak bizonyítékot a fertőzésre a Nílus környékéről származó múmiáknál, ám csak az utóbbi években vált lehetővé egyes egyének antigénjeink és antitesteinek analízise.
A legfrissebb vizsgálat során két núbiai populációtól származó, kiszáradt szövetmintákat kenőcsök papillómákra a testen az S.
A Kulubnarti populáció mintegy éve élt, amikor a Nílus áradása ismereteink szerint a legmagasabb értéket érte el, és hiányoznak az öntözésre utaló bizonyítékok. A Wadi Halfa populáció a Nílus mentén délebbre élt, mintegy évvel ezelőtt, amikor a folyó áradási magassága alacsonyabb volt.
A régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy ez a populáció öntözőcsatornákat alkalmazott számos termény termesztéséhez. Az öntözőcsatornák által összegyűjtött állóvíz különösen kedvező azon csigafajnak, mely az S. A betegség másik változata, a Schistosoma haematobium olyan csigák révén terjed, melyek az oxigénnel telítettebb, szabad folyású vizet részesítik előnyben.
Campbell Hibbs szerint korábban általánosságban azt feltételezték, hogy az ókori populációknál a schistosomiasist elsősorban az S. George Armelagos, a vizsgálat társszerzője több mint három évtizede tanulmányozza az ókori núbiai populációkat.
Kiterjedt elemzés révén ő és csapata kimutatta, hogy közel évvel ezelőtt, a núbiaiak rendszeresen tetraciklint fogyasztottak, valószínűleg sörükben.
Parasitic Diseases Lectures #41: Schistosomes
A szint elég magas volt ahhoz, hogy szándékosan érjék el az antibiotikum hatást. Armelagos szerint a núbiaiak valószínűleg egészségesebbek voltak, mint számos más populáció abban az időben, elsősorban a száraz klímának köszönhetően, mely csökkenthette a baktériumok okozta betegségek arányát és azért is, mert tetraciklint fogyasztottak.
